Paul Kennedy (1) (1945–)

A jelző, ami eszembe jut, a "tárgyszerű". Tárgyszerű fizikai értelemben, a maga hatszáz sűrűn szedett oldalával, a bő száz oldalas jegyzettel a végén, egyszóval: egész böszme testi valójában. És tárgyszerű mint szöveg is, mondhatni, semmi extra, csak épp összefoglalása a komplett emberi történelemnek a XVI. századtól napjainkig. Kennedy tulajdonképpen a birodalmak életciklusait írja meg - ahogy egyszer csak kinőnek a földből, mint a gomba, burjánzanak picit, aztán idővel összeasznak oly apróra, hogy az első szél elsodorja őket a semmibe. Honnan jön hatalmuk és hová megy, ez itt a kérdés.

Hogy honnan jön, az egyszerű, és rég tudjuk: a pénzből, a pénzből és a pénzből. Amivel Kennedy felspécizte ezt a gondolatot, az "csupán" eme felhajtóerő komplex volta: annak leírása, hogy nem elég, ha egy állam pusztán meggazdagszik, hanem gazdaságát megfelelően kell hatalommá alakítania - döntenie kell, hogy akkor ágyú vagy vaj, azaz védelembe, fogyasztásba esetleg befektetésbe forgatja vissza termelékenységét. És az, hogy melyik mellett dönt egy adott történelmi kontextusban, jövőjét határozza meg.

A kötet külön értéke, hogy a szerző a birodalmakat nem külön-külön, hanem együtt, egymással való viszonyukon keresztül vizsgálja. Így aztán észreveszi azt, ami mások számára talán nem nyilvánvaló: hogy egy hatalmi gócpont nem akkor kezd el veszíteni jelentőségéből, amikor termelékenysége abszolút értékben csökken, hanem ezt mindig megelőzi egy relatív, a feltörekvő hatalmi gócpontokhoz viszonyított csökkenés. Ez így belegondolva talán nyilvánvalónak tűnik, de ezért tudja Kennedy még a Szovjetunió (és ezzel a kétpólusú világrend) összeomlása előtt prognosztizálni az ázsiai óriás, Kína felemelkedését.

Adnék én rá öt csillagot is, mert szaglik a könyvről saját jelentősége, és az, hogy Kennedy beleadott apait-anyait. De valahogy olyan érzésem van - bizonytalan és homályos érzület, bevallom -, hogy ezeket a dolgokat valahol már hallottam. Bizonyára ez pont a könyv jelentőségének tudható be: annyira fontos, hogy legfőbb állításai evidenciaként beépültek utód-könyveibe, és ettől nemzőatyjuk (ez a könyv) valahogy idejétmúlttá vált. Talán ezért, talán másért, de nem érzem, hogy máshogy látnám elolvasása után a világot.… (mais)