Alberts Bels

Akad olvasó, akinek nem fut össze a szájában a nyál, ha egy ’76-os kiadású könyv hátulján azt olvassa, hogy „a mai lett társadalmat izgató kérdéseket ragadja ki és állítja műveinek központjába”? Egy-kettő, esetleg. No de félre, te rossz máj, ezek az ominózus kérdések, ha akarjuk, általános emberi problémaként is értelmezhetőek. Adott egy lett szobrász, aki a műtermében történt vandálkodás következtében kénytelen visszatekinteni életének bizonyos eseményeire, amiben kulcsszerepet játszik egy SS-légióban harcoló báty, meg egy Vörös Hadseregben harcoló báty. (Ez a kettősség a balti múltban nem volt olyan kirívó, bár nem szívesen témázgattak róla – Bels bátorsága, ahogy megpendíti, mindenképpen dicséretet érdemel.) Aztán akad egy köpönyegforgató apa, akinek egyetlen célja, hogy minden társadalmi rendben felszínen maradjon – nos, ez a figura meglehetősen ismerős lehet itt közép-keleten is. Szóval egy ilyen erősen pszichologizáló művészkisregény ez, amit az író némiképp feldob azzal, hogy egy krimikeretbe szorítja bele. Legnagyobb hibájának azt rovom fel, hogy túlságosan meg akarja mutatni, micsoda friss és tehetséges író ő, aki tud belső monológot, meg szempontváltást, meg mindent, azonban a trükkjeit nem képes organikusan a műbe építeni, így azok a mélység kárára dolgoznak. Mindenesetre örültem volna, ha az olyan izgalmas elemek, mint az apa-fiú viszony, vagy történelmi döntéseink okai, sokkal jobban előtérbe kerülnek. Amúgy nem utolsó könyv, érezhetően egy impozáns tehetség bemutatkozása.… (mais)