Clique em uma foto para ir ao Google Livros
Carregando... Train To Pakistan (original: 1956; edição: 1976)de Khyshwant Singh
Informações da ObraTrain to Pakistan de Khushwant Singh (1956)
Carregando...
Registre-se no LibraryThing tpara descobrir se gostará deste livro. Ainda não há conversas na Discussão sobre este livro. A comienzos de 1947 los territorios del Indostán que dependían del Imperio Británico alcanzan la independencia. El territorio continental de la India queda dividido en dos países: India y Pakistán (de mayoría musulmana); el odio religioso se extiende por ambos produciendo centenares de miles de muertos y generando un conflicto que todavía perdura. Cuando en Mano Majra, un pequeño pueblo al norte de la India junto a la frontera con Pakistán, el prestamista local es asesinado, todas las sospechas recaen sobre un conocido ladrón sij, enamorado de una musulmana. Las habladurías que provoca el crimen, la llegada de un tren cargado de cadáveres y los rumores de revueltas en otras partes del país terminan enrareciendo la convivencia en el pueblo. Este clásico de la literatura india, publicado por primera vez en 1956, nos recuerda lo sencillo que es incitar al odio y romper la armonía en comunidades que han convivido pacíficamente durante siglos. Szikh író szikh témájú könyve – és mivel a szikhekről már sokat hallottam*, de igazán sokat sohasem tudtam, ezért gondoltam, ide veled, te könyv. Khushwant Singh regénye egy iszonyatosan fontos történelmi pillanat krónikája: 1947-ben India és Pakisztán különválik hindu illetve mohamedán államra, de ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a határ mindkét oldalán szép számmal maradtak kisebbségek, Indiában ugye a mohamedánok, Pakisztánban pedig a hinduk és szikhek (akik tulajdonképpen a hindu vallás egy érdekes, harcias oldalági hajtásai, erős iszlám hatásokkal). És ahogy az már lenni szokott, a nemzetállammá válás bűzös melléktermékeként a közösség, hogy saját identitását erősítse, a terület vallási és etnikai homogenizálására kezd törekedni (ez európai szemmel is fájóan ismerős), magyarán megkezdődik az erőszakos kitelepítés, valamint a mészárlások sorozata, amikor is a többség az egyik helyen meglincseli saját kisebbségét, mire ez a kisebbség ott, ahol speciel többséget képez, bosszúból meglincseli a saját (máshol többséget alkotó) kisebbségét, amire válaszul… és így tovább, és így tovább, végtelen spirálban. A csőcselék indulatainak felkorbácsolását pedig a magasabb politika számításból tűri vagy még szítja is, a társadalom szemetei pedig (a bolondok, az ostobák, az erőszakosok és a szadisták) egyszeriben az események tetején találják magukat, és kiélik legocsmányabb késztetéseiket. Ismerős, és egyben borzasztóan jelentős téma, amit a szerző nyilván jól ismer, szakmája szerint ugyanis történész, akinek fő munkája egy összefoglaló szikh történeti monográfia. Ugyanakkor az író szándékai és irodalmi képességei sajnos nincsenek pariban egymással. Maga a történet megrázó ugyan, de önerőből az, a szerző nem sokat tesz hozzá. Ez leglátványosabban a szereplőgárdán látszik, ami feltűnően erőtlennek bizonyul. Pedig érdekes figurák akadnak köztük: itt van Hukam Csand, a korrupt és fásult rendőrbíró, Ikbál, a szerencsétlen politikai aktivista, de legfőképpen a „szimpatikus betyár”** szerepét játszó Dzsaggat. Ők azok, akikben az események során látunk valami emberit felcsillanni – kár, hogy végig érezni, Khushwant Singh fejében a tragédia puszta ábrázolása fontosabb volt, mint a figurák kidolgozása. Azért én annyira nem húznám le a könyvet, mint @kaporszakall – az események megéneklését még akkor is fontosnak tartom, ha hiányolom mögüle az elmélyült írói kvalitásokat. Mondjuk elképzelhető, hogy ha az ember horgol egy terítőt, miközben mélyen elgondolkodik a fülszövegen (ami amúgy is brutális spoilert tartalmaz), nagyjából ugyanazt kapja, mintha elolvasná magát a könyvet is. Csak lesz pluszban egy terítője. * Hisz költőink is megénekelték, pl.: ”Ég a napmelegtől a kopár szikh…”*** ** Amikor a potenciális olvasók valamilyen oknál fogva ellenségüknek tekintik a törvényt, rendre felbukkan a művészetben a „szimpatikus betyár” valamelyik alakváltozata – hisz ők meg a törvény ellenségei, és az ellenségünk ellensége ugye a barátunk. Lehet ő Rózsa Sándor, Jack Sparrow vagy a Viszkis, a lényeg, hogy helyettünk cibálja meg az oroszlán sörényét. *** Nagyon küzdöttem magammal, nehogy leírjam ezt a szóviccet, de vereséget szenvedtem. (Talán mentség: van egy csomó szóvicc a témával kapcsolatban, amit viszont sikeresen magamban tartottam. (Amúgy meg a szóviccben két indiai vallási irányzatot is elrejtettem. Ha ez segít.)) sem resenhas | adicionar uma resenha
"In the summer of 1947, when the creation of the state of Pakistan was formally announced, ten million people--Muslims and Hindus and Sikhs--were in flight. By the time the monsoon broke, almost a million of them were dead, and all of northern India was in arms, in terror, or in hiding. The only remaining oases of peace were a scatter of little villages lost in the remote reaches of the frontier. One of these villages was Mano Majra." It is a place, Khushwant Singh goes on to tell us at the beginning of this classic novel, where Sikhs and Muslims have lived together in peace for hundreds of years. Then one day, at the end of the summer, the "ghost train" arrives, a silent, incredible funeral train loaded with the bodies of thousands of refugees, bringing the village its first taste of the horrors of the civil war. Train to Pakistan is the story of this isolated village that is plunged into the abyss of religious hate. It is also the story of a Sikh boy and a Muslim girl whose love endured and transcends the ravages of war. Não foram encontradas descrições de bibliotecas. |
Current DiscussionsNenhum(a)Capas populares
Google Books — Carregando... GênerosClassificação decimal de Dewey (CDD)823.914Literature English & Old English literatures English fiction Modern Period 1901-1999 1945-1999Classificação da Biblioteca do Congresso dos E.U.A. (LCC)AvaliaçãoMédia:
É você?Torne-se um autor do LibraryThing. |
The final 30 pages completely ramp up everything; the tension, the dialogue, the hate and the horror. Some of the images depicted are so vile and terrifying yet Singh only uses these passages sparingly, and to great effect. Terrific ending, one of my favorite in recent memory. I'm really glad I was recommended this one by a good friend. ( )