Clique em uma foto para ir ao Google Livros
Carregando... Mes mémoiresde Alexandre Dumas
Nenhum(a) Carregando...
Registre-se no LibraryThing tpara descobrir se gostará deste livro. Ainda não há conversas na Discussão sobre este livro. sem resenhas | adicionar uma resenha
Excerpt from Mes M moires Votre Majest daignerait-elle, demain, huit heures du soir, recevoir une personne qui a d'importantes r v lations a faire, lesquelles int ressent particuli rement la famille de Votre Majest ? About the Publisher Forgotten Books publishes hundreds of thousands of rare and classic books. Find more at www.forgottenbooks.com This book is a reproduction of an important historical work. Forgotten Books uses state-of-the-art technology to digitally reconstruct the work, preserving the original format whilst repairing imperfections present in the aged copy. In rare cases, an imperfection in the original, such as a blemish or missing page, may be replicated in our edition. We do, however, repair the vast majority of imperfections successfully; any imperfections that remain are intentionally left to preserve the state of such historical works. Não foram encontradas descrições de bibliotecas. |
Current DiscussionsNenhum(a)Capas populares
Google Books — Carregando... GênerosClassificação decimal de Dewey (CDD)843.7Literature French French fiction Constitutional monarchy 1815–48Classificação da Biblioteca do Congresso dos E.U.A. (LCC)AvaliaçãoMédia:
É você?Torne-se um autor do LibraryThing. |
Amúgy ritka széteső iromány – látszik rajta, hogy szerkesztőt aligha látott. Teljesen ritmustalan, bizonyos elemek indokolatlanul el vannak nyújtva, mint a befőttes gumi, más elemek meg jelzésszerűen, vagy úgy sincsenek benne, szóval ha mint irodalmat kéne értékelnem, hát lenne mit kritizálnom. De mégis! Ez a nagy kujon, ez a Dumas annyira átjön belőle, hogy nagyon nehéz nem szeretni minden sorát (már feltéve, hogy Dumas-t is szeretjük). Dumas-nál a hiúság különös elegyet alkot a lefegyverző őszinteséggel****, a galantéria pedig az indiszkrécióval – olyan fickó ő, akivel a világ legszórakoztatóbb dolga lehet elmenni meglátogatni egy vidéki borospincét, de mondjuk nagyobb kölcsönt azért nem biztos, hogy adnánk neki.
* Ha még csak szalonkára vadásznának! De ez a csávó agyonlő egy delfint is!!!
** Jegyezzük azért meg, hogy ez utóbbi esemény azért módot ad arra, hogy Dumas hosszasan tárgyalja, miképpen szerezte meg a forradalmi kormány számára egy helyőrség teljes lőporkészletét – tehát írónk hősiessége kellően taglalva van, de hogy miért tört ki a forradalom, és mit kezdtek aztán azzal a lőporkészlettel, és egyáltalán: hová vezetett ez az egész, arról egy szó sem esik.
*** Dumas például teljesen természetesnek veszi (ahogy a kor embere általában), hogy ha van egy ajánlólevél a zsebében valami fontos embertől, akkor őt kutya kötelessége valakinek felvenni írnoknak, még akkor is, ha az írnokoskodáshoz egy mukkot se tud hozzászólni. A plágiummal is nagyjából ez a helyzet – nyakra-főre emelnek el Walter Scott-tól vagy épp egymástól drámai jeleneteket, amiket aztán beépítenek saját színdarabjukba, és ezt nem „lopásnak”, hanem „megihletődésnek” nevezik.
**** Bár néha az volt a benyomásom, hogy csak azért vallja meg ifjúkori balfékségeit, hogy amikor a fiatal Dumas-t összevetjük az érett Dumas-val, még inkább elámuljunk, micsoda elképesztő szellemi és szerelmi fejlődésen ment keresztül. ( )