Reason read: special event, February 2024
I generally like Rushdie's writing but I struggled with this one. It is an ambitious work which you do expect from Rushdie. This is a retelling of the Orpheus/Eurydice myth. Rock'n Roll is used in place of the lyre. It's a story of two men in love with the same women and it is set during the 50s to the 90s as an alternate history. There is a lot of music in the story as well as name dropping. I found it hard to engage with this book and I did not appreciate the sexual descriptions and language. I think people who love music, alternate histories, and retellings may find the book interesting. ( )

Al comienzo de esta estupenda novela que nos lleva de la India a Inglaterra y de Inglaterra a América, Vina Apsara, cantante famosa y muy querida, de voz salvaje e irresistible, se ve atrapada en un terremoto devastador y desaparece para siempre. Ésta es su historia y la de Ormus Cama, su amante, que la encuentra, la pierde, la busca y vuelve a encontrarla a lo largo de su propia vida insólita, dedicada a la música.

Der er en lang (vestlig?) tradition for skarpt afgrænsede og fokuserede romaner, som Rushdie utvivlsomt er bekendt med. Hans ærinde er bare et helt andet i Jorden under hendes fødder, der snarere prøver at være grænseløs i sin uendelige hittepåsomhed og iver efter at flette intertekstuelle referencer sammen med en kulørt fortælling om Indiens første årtier som selvstændigt land, om rockmusikkens udvikling, om familiers opvækst og undergang og om en kærlighed, der overstiger alt andet.

De tre hovedpersoner møder hinanden i Bombay i 1950’erne. Ormus Carma fødes med tung bagage, da hans tvillingbror er dødfødt, og selvom hans familie er velhavende, så er den også kompliceret. Hans storebrødre er også tvillinger, og mens den ene bliver alvorligt skadet af en cricketbold affyret af deres far, ender den anden som en berygtet seriemorder. Ormus er til gengæld et musikalsk geni, der kan høre andres rocknumre før de er skrevet, og da han endelig finder sin egen stemme bliver han den drivende kraft i rockbandet VTO.

Forsangeren er den anden hovedperson Vina Apsara, der er vokset op i USA med en indisk far, en amerikansk mor og et mildest talt kaotisk familieliv. Som en sidste desperat handling bliver hun sendt over til en slægtning i Bombay, hvor hun møder Ormus i en pladeforretning. Hun er blændende smuk, det er Ormus også, og det er kærlighed ved første blik. Uheldigvis er hun kun 12, og Ormus lover som den gentleman han er, at han ikke vil gå i seng med hende før hun fylder 16. Men ikke nok med det: Han vil heller ikke holde hende i hånden eller vise nogen anden form for hengivenhed. Hun accepterer det uden at vide, at deres kærlighed vil blive fuld af adskillelse, frivilligt cølibat og mærkværdige overenskomster.

Endelig er der Rai Merchant, hvis forældre er arkitekter og ejendomsudviklere. De elsker det Bombay, der vokser op i kolonitidens sidste år men rager uklar, da de på et tidspunkt må vælge mellem gamle værdier og muligheden for at tjene penge på nye projekter. Rai går i en anden retning og ender med at blive pressefotograf med speciale i konfliktområder. Han rejser rundt i de værste krigszoner og tager billeder, mens han drømmer om at være sammen med Vina. Selvom Rai er nogle år yngre, så er han lige så håbløst forelsket i hende som Ormus, men han formår aldrig at fortrænge deres bånd.

Den første tredjedel af bogen foregår i Inden. Derefter rejser de hver for sig til vesten, hvor de efter ophold i England havner i Amerika og selvfølgelig den mest internationale af alle byer: New York. Inden bandets store gennembrud skal Vina og Ormus finde hinanden igen, og det er ikke nemt. Han må slæbe sig gennem nogle år som DJ på en piratradio i England, mens hun må tage diverse snuskede jobs, mens hun fortsætter med at synge og forbedre sin stemme. Undervejs møder de – som i Indien – en broget flok af personer, der mest har det tilfælles, at de ikke er synderligt almindelige.

Det hele foregår i en verden, der minder om vores, men alligevel ikke helt er det. Kennedybrødrene bliver myrdet, men først da JFK er færdig som præsident, Elvis Presley hedder noget andet, og Storbritannien deltager i Vietnamkrigen, for nu bare at tage et par eksempler. Samtidig ser Ormus ind i andre verdener, og mod slutningen af fortællingen bliver virkeligheden bogstavelig talt rystet, da den bliver ramt af det ene kæmpe jordskælv efter det andet. Der er altså et element af magisk realisme.

Rushdie skriver intenst og med et enormt kreativt overskud. Hans portræt af Indien, England og USA er en fascinerende postkolonial fortælling om imperiet, der slår igen med migration, og en moderne verden, hvor kulturelle påvirkninger flyder sammen. Det er samtidig en voldsom kærlighedshistorie - inspireret af Orfeus og Eurydike – med opera-voldsomme følelser. Men det er også lidt for meget, som om Rushdie har klemt 3-4 romaner sammen i én. ( )

Ezeknek az epikus nagyregényeknek az íróit hajlamos vagyok úgy elképzelni, mint virtuóz kutyasétáltatót, akit épp több tucat eb rángat pórázon, miközben megkísérli velük megkerülni a háztömböt. Ezek az ebek az alaptémák (szerelem, történelem, mitologikus áthallások, stb.) illetve a szereplők metaforái, és mondanom sem kell: mindegyik másfelé akarna menni. Az egyik meglátott egy macskát, a másik megjelölne egy út menti fát, a harmadik meg a negyedik pedig épp egymás popóját szagolgatja, ami azért baj, mert az a harmadik valószínűleg tüzel. Szóval ez a baromi sok kutya baromi sok széttartó ötletnek és szándéknak felel meg, amelyek igyekeznek százfelé szakítani az írót, ám az nem hagyja magát: szorosan tartja, épp csak annyira engedi szabadjára őket, amennyire muszáj, és ha törik, ha szakad, megkerüli velük azt a rohadt háztömböt. Ezt nevezzük regényírásnak.

Ami a kötetet illeti, a dolog többnyire jól működik. Rushdie ebei láthatóan nyugtalanok, de a gazda keze erősen tartja őket, így rakoncátlankodásuk izgalmas káoszt teremt, nem összeomlást. A szöveg Ormus és Vína, a két mesterzenész meséje (no és a szomorú harmadiké, Rái-é, aki ezt az egészet elmeséli), akik Bombay keleti forgatagából New York nyugati forgatagába kerülnek, miközben megmásszák a világhírnév szédítő ormait. Kelet-nyugat regény tehát - Rushdie-tól egyáltalán nem szokatlan módon –, amiből sok egyéb mellett az is kiderül, hogy amit kelet vonzónak talán nyugatban, és amit nyugat bölcsességnek lát keletben, az néha közelről nézve nem más, mint repedező fal és rothadó szemétszag.

De valahol a regény felét elhagyva az író marka lazul a pórázon, egyes ebek pedig elszabadulnak. Beszűkül a történet, gazdag meséből monológgá, időnként egyenesen lamentálássá válik. Mintha Rushdie-nak nem nagyon lett volna ötlete arra nézvést, mi legyen a történetből, amikor végre Vína és Ormus egymásra talál, a lendület megtörik, száguldásból toporgásba vált. Ennek tetejébe az a kifejezetten izgalmas alternatív történelemkezelés, ami addig ígéretesen, a háttérben settenkedve hozta zavarba az olvasót, most kibomlik, részben magyarázatot nyer, ám valahogy kacskán: egyértelműen többet vártam ettől a száltól, lehetett volna ezzel foglalkozni a túlzásba vitt Orpheusz-Eurüdiké párhuzam helyett.

Nem rossz ez, messze nem. Erős szöveg, amit majd szétvet a feszültség – de ezt a feszültséget az író nem mindig tudja kellőképpen irányítani. De végtére is (mindent összevetve) a kutyák megkerülték a háztömböt, kimozogták magukat, pisiltek, kakiltak... szóval ha úgy vesszük, minden jó, ha a vége jó. ( )

I think this is my favorite Rushdie book yet.

No less of a deep dive into Bombay, India, Europe, current political events, religion and history than the other books of his I've read, this one adds Rock and the modern world as a central theme, and the mythical-magical, so to speak analysis of power and alternate worlds teeming with real and unreal examples of iconic ways that the world just is.

The Orpheus and Eurdike storyline this is woven around is brilliantly exhumed and turned into living rock, it's the most amazing story, the most beautiful language. I loved this book. ( )