A Dűne az egyik kedvenc könyvem, sőt, bár nem érnek fel az eredetivel, mind az öt folytatását szerettem, de Herbert többi regényével valahogy nincsen szerencsém.

A történet szerint pszichológus főhősünk Gilbert Dasein egy furcsa kaliforniai völgybe megy vizsgálódni. A völgyben eléggé elzártan élnek az emberek, ha rövid időre el is költöznek onnan szinte mindig visszaköltöznek pár év után. Csak helyben gyártott termékeket fogyasztanak, külső cégnek lehetetlen betörni a piacra. Korábban már páran vizsgálódtak a völgyben, de mind meghaltak (látszólag tényleg véletlen) balesetben. Glbert korábbi barátnője nemrég költözött vissza a völgybe, így remélhetően hihetőbb fedősztorival tud nyomozni.

Szerintem egy ilyen regény akkor jó, ha olyan érdekes világot mutat be ügyesen, hogy egy idő után már nem is a rejtély a fontos. Ehhez képest a világ nem tűnt túl érdekesnek, a karakterek egydimenziósak voltak, és a rejtély sem volt túl izgalmas. Gilbert is folyamatosan balesetekbe került, amik külön-külön hihetők lettek volna, de együtt már nyilván nem lehettek véletlenek. Végül persze kapunk valami megoldást a könyv végén, de nem túl izgalmas a magyarázat.

Egy dolog volt, amiről úgy éreztem megmenti a könyvet, a Dűne egyik fontos eleméhez (a fűszerhez) hasonló dolog szerepel a regényben, azt hittem, hogy az ötlet egy korábbi kidolgozását olvasom. De megnézve a kiadási éveket, ez a regény később jelent meg mint a Dűne, így még kevesebb értelme van. ( )

Please read the full review on Weighing A Pig Doesn't Fatten It...

I’m not too thrilled to write a review about this book. The Dune-series is among the best thing I ever read, so I hate to report that Frank Herbert didn’t even come close with The Santaroga Barrier. (...) The premise is interesting nonetheless, and Herbert manages to create an eerie vibe in the first couple of chapters.

(...) ( )

Pure pulp, from my perspective. The writing was pedestrian, and characterization shallow and unbelievable. Dasein acted like a tantrumy toddler, Jenny was an early version of a manic pixie dreamgirl, and most of the rest of the characters were cardboard cutouts. Plus, I just never could get past the thought that the real threat, in this story, is the idea that people have no right to refuse to buy commercial products, or to reject their marketing efforts. Both the "market study" that Dasein was undertaking, and the reaction of a traveling salesman who had been unable to make sales in the valley struck me as exemplary of the evil sense of entitlement that corporations seem to feel they have to our collective dollar. ( )

An unusual story that promised more than it delivered. Didn't like the ending. I was hoping for more. ( )

Gilbert Dasein est un jeune et brillant psychologue de l’université de Berkeley. On lui demande un rapport sur la vallée de Santaroga, dont les habitants semblent résister à l’implantation d’un magasin. Dans ce petit monde, il n’y a ni fous ni délinquants, mais quelque chose doit porter malheur aux étrangers : deux enquêteurs ont déjà été tués accidentellement. Dasein, lui, n’a pas oublié la belle Jenny Sorge, native de Santaroga, qui fut son étudiante à Berkeley ; il accepte la mission avec l’espoir de la revoir. Curieuse vallée en vérité : vieilles bâtisses, vieilles machines, gens renfrognés... jusqu’à ce qu’on reconnaisse en lui l’ami de Jenny. Alors l’accueil devient chaleureux et Dasein, libre de faire ce qu'il veut, ne comprend pas pourquoi lui arrivent tous ces accidents. Où est l'invisible barrière Santaroga ? Espérons que Dasein saura la trouver avant d’y laisser sa peau.