This was the first novel by Nesbø I have read and my first by a skandinavian author in general. Along with its interesting character dynamics, it immediately caught my attention, but still has so many plot holes that I sometimes thought about abandoning it. I never did, though. The protagonist was very likeable (err, no) which made me like the book better, since reading about such an arrogant asshole as a protagonist was a somehow new experience for me. But if I talk about plot holes, I didn't imply weird scenes with characters hiding in a privy while their antagonists, yeah, take a minute to.empty themselves on it. The writing style was enough to deserve three stars, but not clearly remembering the ending only three months after my read should say enough - that three stars are definitely enough for this book. ( )

332/9-Το πρώτο βιβλίο χωρίς πρωταγωνιστή το Χόλε. Παρόλαυτα εξαιρετική πλοκή και suspence. Δεν μου πολυάρεσε που ο πρωταγωνιστής κατάφερε και την " έβγαλε καθαρή " σε όλα και "ζήσαν αυτοί καλά κι εμείς καλύτερα" . ( )

Nesbø nagyon jó abban, hogy élő karaktereket alkosson. Itt van ez a Roger. A szerző egyetlen fejezetben képes ellenállhatatlan késztetést ébreszteni bennem, hogy odarángassam Rogert a pofonfa alá, és megrázzam. (Őt is, meg a fát is.) Egy arrogáns, amorális kis genya, aki elit céges fejvadászként igazi bullshit munkát végez*, de úgy tekint magára, mintha valami művész lenne, a humán erőforrások Paganinije. Arra persze nem marad agyi kapacitása, hogy a recepciós lány nevét megjegyezze, de mindegy, minek is az, recepciós lányok nevét nem szoktunk megjegyezni. Aztán persze Nesbø finomít a figurán: kiderül róla például, hogy valójában egy kortárs Rastignac, aki a nincstelenségből, egy elnyomó apa árnyékából tört fel a nagyok közé, és titokban egyfajta extrém Robin Hood: kirabolja a gazdagokat, a pénzt pedig odaadja... no nem a szegényeknek, hanem csak szegény feleségének, hogy az nyugodtan elszórakoztassa magát a kulturális pénznyelővel, amit Galériának csúfol. Robertünk tehát nagyvad, vagy legalábbis annak képzeli magát – de aztán találkozik egy igazi nagyvaddal, és kiderül, hogy ő csak valami kis termetű menyétszerű ragadozó a nagymacskák között.

Szóval ügyes könyv: jól odatett, izgalmas szereplők, lendület, fordulat, minden, amit a szemünk-szánk kíván. Ugyanakkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha van látványpékség, akkor kell lennie látványhentesnek is, és az kábé úgy néz ki, mint ez a Nesbø-regény: túlságosan véres, túlságosan trükkös, és minden túlságosan meg van magyarázva. A csavarok persze csavarosak, de talán túl is vannak csavarva picinykét, aminek következtében az olvasó ugyan élvezi, amit lát (már ha szereti a vért meg a csavarokat), de közben nem igazán hiszi el, hogy ez tényleg van, hogy ez így tényleg megtörténhet.

* Munkakörének lényege, hogy ha egy cégnél megürül egy felsővezetői állás, akkor a fejvadász keres nekik valakit, aki más cégnél ugyan már megbukott felsővezetőként (ahogy az előző tíz állomáshelyén is), de náluk majd bizonyára nem fog. Közben meg az összes résztvevő a lelke mélyén tisztában van vele, hogy az említett felsővezetői állást egy girhes arapapagáj is kielégítően el tudná látni, elég, ha megtanítják neki a „következő költségvetési évre kirobbanó pénzügyi teljesítményt prognosztizálunk” mondatot, és ezt elég megnyugtatóan ismételgeti a részvénytulajdonosok előtt. ( )

Even though there are a couple of classic Nesbo twists at the end of this they didn't make up for this being quite a boring slog of highly improbable escapades to wade through. Prefer the Harry Hole series. ( )

My reading has hit a bit of a slump of late and as a result I have about 4 books on the go at once. My hope was that by reading many different books one would spark my interest into life. I picked this up from a charity bookstore because I have really enjoyed the Harry Hole books written by Jo Nesbo. As the cover above boasts, it is now a movie, but as is typical of me, I haven't seen it because I always want to read the book first where possible.

Our story revolves around Roger Brown, a good headhunter. So good in fact that he rated as being the best headhunter in the whole of Norway. He lives what, on the surface, would appear to be a dream life. He has a vast house, a flash car, and a beautiful wife. However, underneath this veneer of respectability there lies a dark secret, he is an art thief. His unique position in life puts him in regular contact with the kind of people who collect art. His procedure is relatively straight forward. During interview he finds out if they have an art collection, of what kind and also when they will be away from the property. Then it is a simple matter of breaking in and swapping the real painting with a good forgery. The forgery will be discovered eventually but not until many months later. He is very careful to make sure he leaves no trace and has no contact with the people selling on the stolen art. It's almost the perfect crime.

Things start to go awry when he interviews a very canny operator who has a painting far more valuable than he has targetted before. On the surface this man is like any other but Roger soon finds out that he is dealing with someone who could ruin him for good.

This book was ok, the characters were not particularly well developed and at no point did I find myself connecting with them in any way. The plot does get fairly ridiculous in places, so much so that I can only assume it must have been toned down for the movie. I found the book to be quite below the usual standard of Nesbo. It was ok and it did re-ignite my mojo but nothing more than that. ( )