Stanisław Ignacy Witkiewicz (1885–1939)
Autor(a) de Insatiability
About the Author
Obras de Stanisław Ignacy Witkiewicz
The Madman and the Nun and The Crazy Locomotive: Three Plays (including The Water Hen) (2000) 48 cópias
The Mother and Other Unsavory Plays: Including The Shoemakers and They (Mother & Other Unsavory Plays) (2000) 33 cópias
Narcotics: Nicotine, Alcohol, Cocaine, Peyote, Morphine, Ether Appendices (Image to Word) (2018) 20 cópias
The madman and the nun 4 cópias
Listy do żony. [T. 1], (1923-1927) 4 cópias
Teatr i inne pisma o teatrze (Dziela zebrane / Stanislaw Ignacy Witkiewicz) (Polish Edition) (1995) 4 cópias
Mr Price, or Tropical Madness and Metaphysics of a Two- Headed Calf (Routledge Harwood Polish and Eastern European… (2001) 3 cópias
Dzieła wybrane. [T.] 1, [T.] 2, [T.] 3, [T.] 4-5, 622 [Sześćset dwadzieścia dwa] upadki Bunga czyli Demoniczna… (1985) 3 cópias
Théâtre complet, tome I : La sonate de Belzébuth - La Mère - Le Petit manoir - Le Fou et la Nonne (2005) 3 cópias
Dziela wybrane-2 2 cópias
Dziela wybrane-5 2 cópias
Dziela wybrane-4 2 cópias
Dziela wybrane-1 2 cópias
Mątwa 2 cópias
Nowe formy w malarstwie i wynikające stąd nieporozumienia ; Szkice estetyczne - Dzieła zebrane. [T. 8] (2002) 2 cópias
Staniław Ignacy Witkiewicz (1885 - 1939) Photographien ; [anlässlich der Ausstellung Stanisław Ignacy Witkiewicz… (2003) 1 exemplar(es)
Bez kompromisu : pisma krytyczne i publicystyczne 1 exemplar(es)
The Pragmatists 1 exemplar(es)
Rubieże przyjemności : seksualna niesubordynacja na obrzeżach amerykańskiej kinematografii (2014) 1 exemplar(es)
La nuova liberazione 1 exemplar(es)
Dramaty 1 exemplar(es)
Na przełęczy : wrażenia i obrazy z Tatr 1 exemplar(es)
Juliusz Kossak 1 exemplar(es)
Na przełączy 1 exemplar(es)
Na przełęczy. T. 2, Po latach 1 exemplar(es)
Szewcy (Wydanie z opracowaniem) 1 exemplar(es)
1: Il pazzo e la monaca: La gallinella acquatica: I calzolai 1 exemplar(es)
Spór o monadyzm : dwugłos polemiczny z Janem Leszczyńskim - Dzieła zebrane. [T. 16] (2002) 1 exemplar(es)
Het reglement van de portrettenfirma 1 exemplar(es)
Gyubal Wahazar czyli Na przełęczach bezsensu : nieeuklidesowy dramat w czterech aktach 1 exemplar(es)
Stücke 1 exemplar(es)
Etiquetado
Conhecimento Comum
- Nome padrão
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Nome de batismo
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Outros nomes
- Witkacy
- Data de nascimento
- 1885-02-24
- Data de falecimento
- 1939-09-18
- Sexo
- male
- Nacionalidade
- Polen
- Local de nascimento
- Warschau, Mazovië, Polen
- Local de falecimento
- Jeziory, Polesië, Polen (nu: Velyki Ozera, Oekraïne)
- Causa da morte
- suicide
- Ocupação
- playwright
novelist
painter - Relacionamentos
- Witkiewicz, Stanislaw (father)
Modrzejewska, Helena (godmother)
Malinowski, Bronislaw (friend)
Szymanowski, Karol (friend) - Organizações
- Imperial Russian Army
Membros
Resenhas
Listas
Prêmios
You May Also Like
Associated Authors
Estatísticas
- Obras
- 88
- Membros
- 765
- Popularidade
- #33,261
- Avaliação
- 3.9
- Resenhas
- 6
- ISBNs
- 143
- Idiomas
- 11
- Favorito
- 9
No most gondolkodtam azon, miképp mondjam el, mi nem tetszett ebben a regényben, és arra jutottam, összefoglalom az első fejezetet, abból talán kiderül. Szóval. Atanazy, a jóképű lengyel értelmiségi megy az utcán. Atanazyról tudni kell, hogy igazán és elképesztően szerelmes menyasszonyába, Zosiába, aki egy lenszőke lengyel lány, egy olyan igazi lengyel lány, aki nem különösebben okos, de legalább lengyel, és legalább lány. Némiképp bonyolítja a helyzetet, hogy Atanazy most éppen Helához, a „gazdag, ordenáré zsidónőhöz”* tart, hogy magáévá tegye, mert Atanazy filozófus lélek, aki mintegy filozófiailag eldöntötte, hogy a Zosia iránt érzett szerelmét csak azzal teljesítheti ki, ha megdug egy csábos és túlművelt szemitát. Vagy valami ilyesmi. Miután végigmonologizálja nekünk az odautat, megérkezik, és kihajítja a hölgy budoárjából az ott tartózkodó Prepudrech herceget (hülye lengyel nevek... hívjuk inkább Kubának, könnyebb lesz úgy az élet), aki ki is hívja párbajra... de ez a következő fejezet témája lesz, ne ugorjunk előre. Miután ilyetén módon megteremti az édes kettes lehetőségét, a fiatalember meggondolja magát, és mégis inkább Proustról kezd fecserészni a nőnek, aki unja ezt (a helyében én is unnám), szóval a vége mégis az, hogy dugnak. De hogy Hela dugta meg Atanazyt, vagy Atanazy Helát, az nem igazán világos.
Mert. Közben. Állandóan. Dumálnak.
Filozofálnak. Monologizálnak. Dialogizálnak. Trialogizálnak. Satöbbi.
Érteni vélem, mit akar W. Hogy miért tömi tele a regényteret egzaltált primadonnákkal, akik bámulatos érzelmi salto mortalékkal kápráztatják el lépten-nyomon a nagyérdeműt, és ezeket folyton hosszasan elemzik, kommentálják is, egyfajta Bergsonnal felhabart konyhafilozófiát eszkábálva még abból a kérdésből is, hogy milyen alsóneműt vegyenek fel aznap. Értem, hogy miért néz ki úgy az összes szereplő, mint önmaga démonira hangolt karikatúrája (elég csak Sajetan Tempére, a karizmatikus kommunistára, vagy Restly tisztelendőre, a hasonlóan karizmatikus szerzetesre gondolni). W. alighanem úgy véli, hogy a széteső világ egzaltáltságát a szereplők egzaltáltságán keresztül kell bemutatni – de valahogy az a benyomásom, nem annyira a világ esett szét itt, hanem a szerző. Néha olyan a szöveg, mint egy irodalmi epilepsziás roham.
Különös élmény volt figyelni olvasás közben azt, ahogy a markáns szimpátiamennyiségem hogyan olvad el olvasás közben. Nem mondom, hogy nem maradt belőle semmi – mert így a kötet végével is érzek valamennyi tiszteletet W. céljaival, és a megvalósítás merészségével kapcsolatban. Tetszett például, ahogy a szerző indulatosan elveti a „hagyományos” regényírás eszközeit, veszettül keresi az új formákat, az új megközelítéseket. Csak hát miért nem némák legalább a szereplők? Legalább egy-kettő?
* Tépelődtem rajta, nevezhetem-e Witkiewiczet antiszemitának. Az biztos, hogy izraelita szereplőinek ábrázolásakor nem spórol a kategorikus megállapításokkal: úgy mutatja be őket, mint egyfajta démoni deviánsokat. (Mintha észre se venné, hogy lengyelei is éppoly deviánsak, mint izraelitái, csak devianciájukban van valami katolikus jelleg.) Feltételezem, a kor kontextusában ez bizonyára lágyabban hatott, de nekem időnként kellemetlen lett a szájízem tőle.… (mais)