Benedek Totth

A fiamnak vettük ajándékba, mert a kritikák alapján nagykamaszoknak való izgalmas könyv.
Hát nem igazán, mármint izgalmas, de egyáltalán nem gyerekeknek való. Dragomán György szerint úgy vág szájba, hogy beleszédülsz. Körülbelül ezt éreztem én is. Már akkor gyanakodhattunk volna, amikor kiderült, hogy Totth Benedek fordítja McCarthy-t.

A történet néhány mai fiatalról szól, akik nagyjából 16-19 évesek, egyikük a mesélő. Bár külső szemlélő számára egy átlagos vidéki város, átlagos diákjai, akik sokat úsznak, a háttérben ennél sokkal több történik.
A fiatalok szinte egyfolytában buliznak, isznak, füveznek, tablettáznak, szexelnek.
A csapat vezéralakja, egy vélhetően bűnözőként meggazdagodott apa, elkényeztetett fia. Az elkényeztetés nem párosul törődéssel, csupán pénzzel, így a fiú bárkin átgázol, aki valamiért az útjába kerül. Ez a többi tagra is visszaüt (szó szerint is), bár sok szempontból ők sem jobbak.
A főszereplő, akinek fura módon a nevét sem tudjuk meg a 250 oldal alatt, szintén értelmetlenül rombol maga körül. Az egymás közötti kapcsolatok folyamatosan hullámoznak a pusztító végkifejletig, aminek - ha tartalmát nem is - bekövetkeztét már az első fejezet után sejteni lehetett.
A uszodai zárójelenet mesteri.

A szöveg elképesztően trágár, néha még engem is meglep a változatosságával. Emellett végtelenül naturális is, ami sokszor a viszolyogtató szintig jut el.

Nagyon erős, de összességében nem tudom jó szívvel ajánlani.

#nem fiatalnak való vidék #legyek ura #zabhegyező #trainspotting… (mais)