Sándor Márai (1900–1989)

What could be going on in a person's head? Komives, the main character in this book, thinks a lot, decides a lot - for others - and has an incredible nostalgia for "how it was" and at the same time sees that all kinds of things are coming that will turn everything upside down. will destroy.
The writer lets us walk into a complete human life, just in that one night, and sometimes you can feel sorry for 'Mr. Judge', at other times you would like to urge him to open his mouth, open his heart for real. to vent, to say what he thinks, and to let go of his stiffness.
Marai is a master storyteller, takes you to the time between two world wars where people think and of course hope that everything will remain as it is at that moment in history, but somewhere they feel that this is not yet all the misery they have experienced. And then, suddenly, halfway the book something happens that you didn't see coming at all...
The fact that feelings are ultimately exposed is a reward for our patient reading and empathy. It is a drama for the main character. The question for the reader is: "who is the main character?"… (mais)

La mujer justa
Sándor Márai
Publicado: 1941 | 304 páginas
Novela Drama

Una tarde, en una elegante cafetería de Budapest, una mujer relata a su amiga cómo un día, a raíz de un banal incidente, descubrió que su marido estaba entregado en cuerpo y alma a un amor secreto que lo consumía, y luego su vano intento por reconquistarlo. En la misma ciudad, una noche, el hombre que fue su marido confiesa a un amigo cómo dejó a su esposa por la mujer que deseaba desde años atrás, para después de casarse con ella perderla para siempre. Al alba, en una pequeña pensión romana, una mujer cuenta a su amante cómo ella, de origen humilde, se había casado con un hombre rico, pero el matrimonio había sucumbido al resentimiento y la venganza. Cual marionetas sin derecho a ejercer su voluntad, Marika, Péter y Judit narran su fallida relación con el crudo realismo de quien considera la felicidad un estado elusivo e inalcanzable.… (mais)

Az a helyzet, hogy még nem olvastam Márait. Nagyon bírtam a 26 éves tudósító hangját, a számomra Rejtőt idéző humorát (pedig Rejtő később írt ugyanezekről a tájakról, emberekről, a francia idegenlégióról). A píszít egyikükön sem lehet nyilván számon kérni, de az elején zavart az x csoport tagjai ilyenek, y csoport tagjai olyanok szöveg. Később talán kevesebb volt ezekből vagy el tudtam engedni ezt az elvárást. Sokat idéztem belőle, és van, ami kiragadva nem működik, érdemes az egészet elolvasni. Érdekes volt, hogy milyennek látta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot Márai 1926-ban. És fejben óhatatlanul továbbgondolni, mi következett hamarosan, mi történik most ezeken a helyeken, mit látott nagyon tisztán akkor, mit nem. Időnként eszébe jutott, hogy a lezáráshoz kéne valami fontosat mondani, valami epés megjegyzést tenni az aktuális helyzetre, és volt, amikor nem bízta az olvasóra, hogy érteni fogja, mit akart, a biztonság kedvéért a szájába is rágta. Ezeket hajlamos vagyok a fiatalság számlájára írni, bár mondom, nem olvastam még mást tőle. (A rengeteg idézetet leszámítva.)

Személyes széljegyzet: valamikor ezt a könyvet éveken át vadászta az egész családunk, mert Anyu szerette, és nem lehetett kapni. Aztán egyszer besétáltam egy antikváriumba, és az esélytelenek nyugalmával feltettem a szokásos kérdést. Az eladólány azt mondta, persze, kettő is van. Kiderült, hogy csak egy, azt viszont nagyon boldogan hoztam el. A következő egy-két hét alatt pedig mindenkinek bejöttek az előjegyzései is, így lett a családban vagy öt példány. Jó volt arra gondolni, hogy ugyanazt olvasom, hogy ugyanazokon nevetek. Jó, hogy így még lehet kapcsolódni ahhoz is, akihez máshogy már nem. Szóval előfordulhat, hogy kissé elfogult a csillagozás.… (mais)